Susan Seddon Boulet

Mostanában az a nyugtalanító érzés merül fel bennem újra és újra, hogy valamit nem tettem meg, valami nem stimmel. Annak ellenére, hogy úgy tűnik a külvilág számára, hogy minden simán megy, állandóan az motoszkál bennem, hogy valamit elfelejtek, avgy nem csinálok meg, és most már odaáig jutottam benne, hogy már azt sem tudom, eredetileg mit akartam és miért. Körübelül olyan, mint amikor elidulsz otthonról, elutazol, és tudod, hogy valamit elfelejtettél becsomagolni, de em tudod mit, majd fogod magad, és elindulsz. Aztán amikor megérkeztél rájössz, hogy csupán egy rakás ruhát és a törölköződet felejtetted otthon. Hát ez is valami ilyesmi, csak ez sokkal fontosabb.

Aztán belebotlottam pár könyvbe, amik azt fejtik ki, hogy mi lehet ez az érzés, arról, hogy az életünket az intuíciónk alapján vezérelhetjük és ha hallgatunk rá, akkor megválaszolható minden kérdésünk. A szabadság eléréséről és megtartásáról. Ha azt teszem, amit igazán szeretek, akkor már jó úton járok. Egy kicsit zavaros lehettem, néhány link ezzel kapcsolatban :

Redfield: Mennyei prófécia összefoglalása: www.harmonet.hu/cikk.php

B. Mohr: rendeld meg az univerzumtól és sok más: felfrissules.mlap.hu/

A keresés mikéntjéhez:

"Igen, de merre? Mi az, hogy előre? ... Nehéz? Ellenkezőleg, cask azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értemeződik. Nw féljen, hogy valamit kihagy. Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja az egészet azonnal és egyszerre. Ha a fonalat egyszer elveszti, gondoljon arra, hogy ezek a lélek csodálatos változásai. " (Hamvas Béal: Karnevál)

"Senki sem az ellenséged.

Senki sem a barátod.

Mindenki a tanítód."