HTML

egyszervoltholnemvolt

Keresem a változást. Az egyszerű válaszokat. Ez a blog is ennek a része. Mindenféle információ egyszerre, csemegézni és megérteni.

Friss topikok

  • Krisztina1: Engem a születésre emlékeztet. Megérkezik egy jobb világból, lát valami szörnyűséget, aztán vissza... (2008.07.06. 10:07) Ocean without shore

Linkblog

Csend

2009.03.14. 19:37

A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.

- Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lénygét néhány mondatbanegy olyan elfoglalt embernek, mint például én?

- Egyetlen egy szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.

- Hihetetlen! Mi az a szó?

- Csend.

- S hogy érhetem el a csendet?

- Elmélkedéssel.

- És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?

- Csend.

(Anthony de Mello: A csend szava)

A csend változik. Mindig más, ezer arca van. Elkezdtem figyelni a csendet, ami bennem és körülöttem van. Kívül soha nincs csend. Soha nem hallottam teljes csendet. Még a legnagyobb csendben is hallottam a szélzúgását, a fák leveleinek surrogását, a madarak énekét. Azt hiszem, a teljes csendben nincs élet. A metrón még nagyobb a csend. Amikor végigmegyek az utcán, néha kopog a csend. Máskor teli van életel. Létezik magányos csend, boldog csend, várakozással és elhallgatással teli csend. A csend talán olyan, mint a lélegzetvétel: be és kiáramlik. Belőlem is így árad ki és be. A külső csend nem számít. Néha boldog vagyok tőle, máskor lebénulok az ürességtől.

A képek is ilyenek: csendből épültek. Több az elhallgatás, mint a bizonyosság. Megmagyarázhatatlanok, nem adható hozzájuk kulcs. Lüktet bennük az élettel teli csend. Megnevezhetetlenül gyönyörűek. Csak ülök és nézem. Talán csak érezni kell.
















(Mark Rothko képei)

Szólj hozzá!

A sámán tánca

2008.11.21. 19:09

A sámán látó. Titkok tudója. Olyan dolgokra képes, amit mindannyian megtehetünk. Ez a mi képességünk, rég rejtegetett kincsünk. A sámán egy közülünk. A valóság tudója. Jelen van. Látja, mi van bennünk és körülöttünk. Járatlan mélységek ösvényén jár, a világ mélyéig hatol, közös lényünkig. A látható és láthatatlan világ mezsgyéjén egyensúlyozik, ahol minden változik, minden folyékony. Ők a képlékeny ősanyag mesterei. Ez a világ törékeny, folyékony, mint a víz, szilárd, mint a kő, mindent átható, mint a levegő, telve élettel és erővel. Mindig kutat. Egy gömb, mely egy tökéletes alakzat; belsejében forradalmak, világok születnek és törnek össze vagy lényegülnek át. Itt nincs visszafordulás. Ha mégis hátra néznek, a semmit találják hátuk mögött. Nincs múlt. Jövő sincs. A jelen - a jelen folyik, csúszik. Lebeg. És ők beleolvadnak az eltáncolt világba, ahol szellemek, érzések, erők, energiák, csodálatos és rettenetes lények rejtőznek, és aminek a magja a véghetetlen csend és harmónia. A többi csak tükörkép.

Szólj hozzá!

Az akarat nem elég...

2008.10.30. 16:49

Nemrég kezdtem el Paulo Coelho könyvét, A fény harcosának kézikönyvét. Egy  történettel kezdődik, ami azt meséli el, hogy bizonyos dolgokat akarattal, akarással nem lehet elérni. Ahhoz, hogy a dolgokat megtapasztalhassuk, el kell engedni őket és csak figyelni, mi történik.

Szólj hozzá!

Pilinszky János: Hommage a Paul Verlaine

2008.10.29. 14:43

"Egyetlen óriás ütés

a hold. Halálos csönd a magja",

s a csöndességben valaki

a hamunémát nagyon lassan

fölmutatja. Igenis, fölmutatja.


A zongoránál Mozart, hátradőlve.

Csend, csend, csend, csend,

s a zongora alatt

egy fűszálon lefut egy könnycsepp,

nem harmatcsepp, egy könnycsepp.

Szólj hozzá!

Látni - a dolog magától értelmeződik

2008.10.16. 18:51

Az elmúlt időszakban nem írtam, mert nem tudom szavakba önteni, hogy mi történeik velem. Egyfajta változás. Nagyon furcsa, és még csak az elején tartok. Az előbb olvastam egy idézetet, ami nagyon szíven ütött. Álljanak itt ezek  a Hamvas Béla sorok emlékeztetőül, hogy mit tanulhatunk:

"Amit most elbeszélek, az a lélek csodálatos változásai. Amit senki sem ismer, csak az egészre való emlékezés mámorából. Az értelem felé meglazítva, hogy átlátszó legyen. Valóságtranszparens. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a szent könyvek. Ha a dolgot ismerné, tudná. Később majd megtanulja. Ha Istent eléggé szereti. Meg fogja látni, mit jelent vele közvetlenül beszélni. Így persze. Nem. Erőtlen. És ha az ő szava megérintené. Ellobbanna egy szempillantás alatt, mint az izzó kemencébe ejtett pehely. Nem mindenkinek való. Csak a zene nyújt róla halvány képzetet


, ahogy a szólamok egymást szüntelenül ellenpontozzák. A terek és idők egysége az elmúlhatatlan pillanatban. Ez idő szerint ez a legnagyobb tudás. Nem féltem önt. Eleinte zavarban lesz, és egy hangot sem fog érteni. Nem fogja tudni, hová kell nézni, mit kell érteni. Nem fogja tudni, hogy az egészet hátulról nézi, és előre nyitva van. Igen, de merre? Mi az, hogy előre? A negyedik-ötödik ütemben majd rájön. Nehéz? Ellenkezőleg, csak azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értelmeződik. Ne féljen, hogy valamit kihagy. Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja azonnal az egészet és egyszerre. Ha a fonalat elveszti, gondoljon arra, hogy ez a lélek csodálatos változásai –" Hamvas Béla - Karnevál

"Van-e valami módja annak, hogy tudd, valóban a valósággal vagy kapcsolatban? Itt egy jel: Amit megtapasztalsz, nem illik egyetlen formulához sem, függetlenül attól, hogy valaki más adta-e neked, vagy te magad gyártottad azt. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Mi tehetnek hát a tanárok? Ráébreszthenek arra, ami nem valódi, de nem mutathatják meg neked a valóságot. ...

Teljesen egyedül kell elindulnod, s önmagadnak kell felfedezned. Egyedül elindulni annyit tesz, mint elhagyni receptjeidet, mindazt, amit mások adtak, mindazt, amit könyvekből tanultál, s azokat is, amiket te állítottál össze múltad élményeiből. Valószínűleg ez a legrémesebb dolog, amit ember tehet: az ismeretlenbe lépni, ahol egyetlen képlet sem véd...

Mit fogsz látni? Akármit és mindent: egy hulló levelet, a barátod viselkedését, a tó színén a fodrokat, egy halom követ, romos épületet, zsúfolt utcát, csillagos eget, akármit. S miután láttál, valaki megpróbál segíteni, hogy szavakba öntsd a látványt, de te megrázod a fejed -nem, nem - ez csak egy újabb formula. ... És valami furcsa változás fog történni benned: először alig észlelhető, de gyökeresen átalakító. Mert miután láttál, már nem leszel az, aki voltál. Érezni fogod a szívderítő szabadságot, azt a különleges magabiztosságot, ami abból ered, hogy mindene egyes képlet, bármilyen szent is, értéktelen. Sosem fogod a tanulást abbahagyni, mert minden nap újból megfigyeled és megérted az élet egész folyamatát és mozgását. S akkor minden egyes dolog a tanárod lesz. Legyen merszed mindent megfigyelni, ami körülötte van, félelem és képletek nélkül, és akkor hamarosan látni fogsz." Antony de Mello - A szeretet útja

Szólj hozzá!

Ocean without shore

2008.07.05. 19:00

Bill Viola, Ocean without a shore (Part nélküli óceán) című művei jutottak eszembe. Akárhányszor megnézem, mindig mást mond és mindig elgondolkoztat. Egyszerre gyönyörű és borzongató. A felvételeket a Velencei Biennálé keretében egy kápolnában helyezték el Olaszországban, az oltárok helyén. A videókon különböző nemű, korú és etnikumú emberek lépnek át egy vízfüggönyön.  Számomra olyan, mintha üzenetet hoznának. A fenti videón a kedvencem látható, egy középkorú nő. Egyszer csak átlép ezen a vékony határon. Hihetetlenül szép, ahogy megtörik rajta a fény, a vízsugár. Mégis a gesztusai, az, ahogyan ránk néz, ártatlanul, örömmel, aztán ahogy elszomorodik és visszavonul tették élővé számomra. Olyan, mintha egy megtisztulási folyamatot látnék, talán transzformációnak nevezhetném. Nehéz erről beszélni. Az ételmezést, asszociációkat mindenkire magára hagynám, de fogódzóként az alsó felvétel a művésszel készített interjút tartalmazza.

Bill Viola honlapja

Ocean without a shore honlap

1 komment

Intuíció

2008.07.03. 23:03

 

Susan Seddon Boulet

Mostanában az a nyugtalanító érzés merül fel bennem újra és újra, hogy valamit nem tettem meg, valami nem stimmel. Annak ellenére, hogy úgy tűnik a külvilág számára, hogy minden simán megy, állandóan az motoszkál bennem, hogy valamit elfelejtek, avgy nem csinálok meg, és most már odaáig jutottam benne, hogy már azt sem tudom, eredetileg mit akartam és miért. Körübelül olyan, mint amikor elidulsz otthonról, elutazol, és tudod, hogy valamit elfelejtettél becsomagolni, de em tudod mit, majd fogod magad, és elindulsz. Aztán amikor megérkeztél rájössz, hogy csupán egy rakás ruhát és a törölköződet felejtetted otthon. Hát ez is valami ilyesmi, csak ez sokkal fontosabb.

Aztán belebotlottam pár könyvbe, amik azt fejtik ki, hogy mi lehet ez az érzés, arról, hogy az életünket az intuíciónk alapján vezérelhetjük és ha hallgatunk rá, akkor megválaszolható minden kérdésünk. A szabadság eléréséről és megtartásáról. Ha azt teszem, amit igazán szeretek, akkor már jó úton járok. Egy kicsit zavaros lehettem, néhány link ezzel kapcsolatban :

Redfield: Mennyei prófécia összefoglalása: www.harmonet.hu/cikk.php

B. Mohr: rendeld meg az univerzumtól és sok más: felfrissules.mlap.hu/

A keresés mikéntjéhez:

"Igen, de merre? Mi az, hogy előre? ... Nehéz? Ellenkezőleg, cask azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értemeződik. Nw féljen, hogy valamit kihagy. Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja az egészet azonnal és egyszerre. Ha a fonalat egyszer elveszti, gondoljon arra, hogy ezek a lélek csodálatos változásai. " (Hamvas Béal: Karnevál)

"Senki sem az ellenséged.

Senki sem a barátod.

Mindenki a tanítód."

Szólj hozzá! · 2 trackback

Carlos Nakai - I'll fight no more. Hihetetlen nyugalom

2008.06.27. 11:53

Szólj hozzá!

Egy kedves gondolat a mai napra

2008.06.27. 11:27

Az egyik kedvenc idézetemmel kezdem meg ezt a blogot. Bár most elég sűrű ez a nap, érdemes lenne végre nem csak elgondolkodnom és lelkesítenem magam rá, hanem meg is tenni. Ezzel talán jobban észre lehet venni, hogy mis is van körülöttünk.

"Do more than exist, live.

Do more than touch, feel.

Do more than look, observe.

Do more than read, absorb.

Do more than hear, listen.

Do more than listen, understand.

Do more than think, ponder.

Do more than talk, say something."

            John H. Rhoades

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása